Párkapcsolati problémák az első gyerek születése után 2.

Folytatjuk múlt heti cikkünket, amiben a közvetlenül a szülés után fellépő problémákkal foglalkoztunk.

Az első gyerek születése utáni időszakban még a korábbiaknál is nagyobb szerepe van az egymás iránti empátiának. A férfi feladata, hogy átérezze az anya helyzetét miközben nem ő szült, nem ő szoptat. A nő feladata, hogy megértse a férfit, aki nem szeretne a gyermek mögé szorulni a szeretetrangsorban és meglássa, hogy férje is ugyanolyan felelősséget és szeretetet érez a gyerekük iránt. Lehet, hogy különböző módon fejezik ki aggódásukat, örömeiket és újra össze kell csiszolódniuk, holott a szülés előtt már harmonikus párkapcsolatban éltek egymással.

Eleinte csodálatos dolog, hogy a pár minden idejét – a munkahelyen kívül – a babával tölti. Azonban előfordul, hogy a gyerek már akár több éves, de a szülők még mindig nem töltöttek egy órát sem nélküle, mert nincs olyan nagyszülő, rokon, vagy barát, akire rá lehetne bízni a kicsit. Lehet, hogy lenne ilyen segítség, de a szülők, vagy csak az anya nem akarja senkire rábízni a gyereküket. Egy idő után nem szerencsés, ha a pár semennyi időt nem tölt kettesben és nincs gyermek nélküli programjuk.

Amikor már kicsit nagyobb a gyerek, sok párnál az okoz gondot, hogy csak az anyuka tudja őt este elaltatni. Legalábbis ez a hiedelem, ez a szokás alakult ki. Fürdetés után az anya elvonul, hogy elaltassa a gyermeket és addig nem jön ki a gyerekszobából, amíg a kicsi el nem alszik. Addigra viszont lehet, hogy már olyan késő van, hogy az anyuka rettenetesen fáradt és már ő is csak aludni akar. A férfi, akiben lehet, hogy még lenne energia beszélgetéshez, szexhez, hiába vár a párjára, egyedül kell töltenie az este hátralévő részét.

Vannak párkapcsolatok, ahol az anyuka kisajátítja magának a gyereknevelést és csak ő határozhatja meg a nevelési elveket. Az apuka ezáltal sértve érzi magát, mert a gyermekük nem úgy lesz nevelve, ahogy ő elképzelte. Ez feszültséget szül a férfi és a nő között, és amikor halmozódnak a konfliktusok, a gyereknevelés problémája akár az egyik válóok is lehet, holott esetleg valójában számos más konfliktus vezetett a kapcsolat megromlásához.

Ha a fenti okoknál fogva csökken a párkapcsolatban a gyengédség és az intimitás, akkor ez elindíthat egy olyan folyamatot, amit egy idő után már nagyon nehéz megállítani. A pár tagjai egyre inkább elhidegülnek egymástól, egyre kevesebb az érintés, a kedves szó, az egymás iránti gyengédség. Teljesen elszoknak ezektől és később már nem is tudják, hogy hogyan kell kedveskedni a másiknak, hogyan kell gyengédnek lenni, hogyan kell kifejezni a szeretetünket a másik fél szeretetnyelvén. A kapcsolat átalakul egy olyan együttéléssé, ami valamivel több és más, mintha két barát vagy rokon élne együtt, de nem egy olyan párkapcsolat, amiben a felek gyakran fejezik ki a szeretetünket egymás felé. A szex is egyre ritkább lesz és van, ahol már csak kötelességből élnek időnként szexuális életet.

Mit lehet tenni, hogy fennmaradjon az intimitás, az egymás iránti odafigyelés a gyermek születése után is?

Érdemes tudatosan odafigyelni arra, hogy ne szorítsuk háttérbe a párunkat, ne kapjon másodhegedűs szerepet a gyerek mögött. Fontos észrevenni, hogy kinek mit jelent az odafigyelés, ki milyen formában szeretne figyelmet, segítséget kapni. Lehetnek ezek dícsérő szavak, vagy akárcsak öt perc esti beszélgetés az aznap átélt érzelmekről. Lehet ez besegítés a házimunkába, lehet ez rendszeres „kimenő”, amikor a nő vagy a férfi találkozhat a barátaival, barátnőivel. Érdemes odafigyelni arra, hogy a kölcsönösen jó szex visszatérjen a kapcsolatba és ne legyenek egyre ritkábbak az együttlétek valamilyen állandó kifogás miatt.

Ha a gyerek már akkora, hogy egy időre rá lehet bízni valakire, érdemes a párnak újra randizni és olyan közös programokat csinálni, amiben régen jól érezték magukat együtt. Érezhesse mindkét fél, hogy minőségi időt tölt a párjával és kiszakad a mókuskerékből. Érdemes bevonni külső segítséget, aki vigyázni tud a gyerekre vagy segít az anyának vagy az apának, hogy csökkenjenek a családi terhek, még akkor is, ha a pár legszívesebben mindent egyedül oldana meg.

Ez az időszak egyszerre csodálatos, egyedi, fárasztó és embert (párkapcsolatot) próbáló. Egymásra figyeléssel, empátiával, őszinte, nem bántó kommunikációval a pár elérheti, hogy a nehézségek még jobban összekovácsolják őket és a kapcsolatuk egy új, továbbra is szeretetteljes szintre lépjen.