Tisztelt pszichológus! 26 éves férfi vagyok. Mindigis introvertált voltam, de úgy érzem nálam ez durvább, mint átlagban. Míg mások a zárkózotság ellenére szeretnének normálisan élni, nálam ez nincs így. Barátok, párkapcsolat. Nekem ezek nem hiányoznak. Vannak akikkel jóban vagyok, de velük is csak akkor beszélek ha ők keresnek. Elvagyok a magam világában. Egyáltalán nem élvezem az emberek közelségét, még a közeli rokonaimét sem. Semmiféle családi kötődést nem érzek irántuk, legfeljebb megszoktam a jelenlétüket. Távolabbi rokonaim meg teljesen hidegen hagynak. Kollegáimtól megkaptam, hogy nem igazán vagyok empatikus. Érzelmileg nem tudok azonosulni senkivel, olyan mintha a világot kívülről nézném, nem pedig részese lennék. 8 évesen elveszítettem apámat és nagymamámat. Anyámmal maradtam, aki érzelmileg nem támogatott, inkább féltem tőle, mint szerettem. Nem tudom, talán depresszió, vagy személyiségzavar alakulhatott ki bennem? Vagy valami egészen más? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Levélíró! A levele nem személyiségzavarra utal, hanem ahogy Ön is írta, erősen introvertált. Ha valóban nem hiányzik az emberek társasága, a barátok, a rokonok, ez még nem kóros. Van, aki valóban jól érzi magát a belső világában és megtalálja önmagán belül a boldogságot. Az empátia hiánya önmagában még szintén nem kóros. Van, akiben erősebb, van, akiben gyengébb empátia lakozik. Ez fejleszthető, ha az ember szeretné fejleszteni. Akkor számít kórosnak, ha a másik szenvedése egyáltalán nem érinti meg a személyt, ha szinte élvezettel tapos a másik lelkébe és ez egyáltalán nem okoz lelkiismeret furdalást neki. A depresszió jelei többek között abban jelentkeznek, ha például huzamos ideig semmilyen tevékenységhez nincs kedve, nem akar az ágyból felkelni, folyamatosan úgy gondolja, hogy az életének semmi értelme, az életben semmi nem okoz örömet, minden kilátástalan. Édesapjának és nagymamájának elvesztése, valamint édesanyja viszonya Önhöz elősegíthette az introvertált személyiségének kialakulását, ugyanakkor személyiségvonásaink részben velünk születnek, amit aztán a család, a környezetünk befolyásol.
