Gyász és szakítás

13 hónapja veszítettem el nagypapámat, hirtelen meghalt. Mivel apám sosem volt, ezért az apa szerepet mindig ő töltötte be az életemben, több volt, mint egy nagypapa. Nagyon szeretett, mindent megadott nekem. Én is imádtam, csak sajnos nem foglalkoztam vele eleget, úgy ahogy kellett volna, pedig ő mindent megtett értem. Mire rájöttem volna, hogy többet kell vele foglalkoznom, meghalt. Nem volt esélyem bepótolni és jóvátenni azt, hogy elhanyagoltam őt. Papám halála előtt egy héttel találtam rá életem szerelmére, akivel most is együtt vagyok. Ha ő nincs, szerintem már én sem lennék. Azonban azóta nagyon megváltoztam. Ideges vagyok, néha ok nélkül is, agresszív vagyok, hirtelen, nem tudok koncentrálni, sokat rágódok a múlton. Nem tudom elengedi papámat, szeretném ha még itt lenne velem, de sajnos nem lehet. Emiatt a párommal is nagyon sokat veszekedünk, hogy figyelmetlen vagyok, agresszív, feledékeny. Romlik a kapcsolatunk..Mit tegyek? Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Klaudia! Egy közeli családtag elvesztése szinte mindig fájdalmas és a következményei még hosszan érezhetők. Gondolkodjon el azon, hogy miután meghalt a nagypapája, valóban meggyászolta -e őt. Vajon az önhibáztatás miatt, mellett megengedte-e magának, hogy félrevonulva, magányban megsirassa a nagyapát és végiggondolja, hogy milyen volt az élet vele és milyen lesz most nélküle. Gyakran a sok munka és rohanás mellett erre nem szakítunk időt. Ha ez akkor nem sikerült, még mindig nem késő. Ha már meggyászolta nagypapáját, a legtöbbet az segít, ha azokra a dolgokra gondol, amiket szeretett a nagypapában, a sok jó élményre, amit neki köszönhet. Fájdalmas az elvesztése, de emlékeztesse magát arra, hogy mennyi szép emléket köszönhet neki. Természetes folyamat az, hogy a nagyszülő, a szülő egy idő után kevesebb figyelmet kap a gyerektől, hiszen a gyerek felnőtté vált, saját élete lett, a párja, a barátai, a saját gyereke a legfontosabb számára. Ne hibáztassa magát ezért. Feltételezhetően a nagypapa akkor is érezte az Ön szeretetét és tudta, hogy ha nagyon kell, számíthat Önre, ha Ön nem annyi időt töltött vele, mint amennyit visszatekintve szeretett volna. Ha végiggondolja ezeket és nem hibáztatja saját magát többé, lehet, hogy a párjával is türelmesebb lesz. Nézzen önmagába és a kapcsolatukra és ítélje meg, hogy a veszekedések, figyelmetlenségek „csak” a nagyapa elvesztésének köszönhetőek-e vagy esetleg valami más is problémát okoz a párkapcsolatukban. Ha egyedül nem sikerül feldolgozni a gyászt és továbbra sem találja a válaszokat a párkapcsolati problémákra, érdemes szakembert felkeresni, aki hosszabb beszélgetéseken keresztül segít a feltárásban és az enyhülés megtalálásában.