„Állandóan el vagyok havazva!” „Mozognom kellene valamit, de sosincs rá időm.” „Nem tudom utolérni magamat.” Akinek nem ismerősek ezek a mondatok a maga vagy más szájából, ne olvassa tovább ezt a cikket.
Tudunk tenni valamit egyáltalán, hogy mindig jusson időnk arra, amire szeretnénk? Vagy adjuk meg magunkat és fogadjuk el, hogy időnként, netán állandóan összecsapnak a hullámok a fejünk felett? Még ha időnként összecsapnak is, akárhogy is igyekszünk, van néhány szokás, amivel kellemesebbé tudjuk tenni az életünket.
Azt sokan tudják, hogy a napközbeni teendőket – legyen az munkával, tanulással kapcsolatos vagy magánjellegű – érdemes fontossági sorrendbe tenni. De nem sokan teszik. A múlt heti cikkemben írtam arról, hogy már ébredés után érdemes lépésről lépésre végiggondolnunk az előttünk álló napot. Hasznos, ha írásban is rögzítjük a feladatokat és például A, B, C jelzéssel látjuk el, ahol A a sürgős és fontos feladatokat jelzi, B a sürgős, de nem fontos vagy fontos, de nem sürgős, míg C a se nem fontos, se nem sürgős teendők jele. Ez utóbbiaknál később még kiderülhet, hogy egyáltalán nem kell vagy nem érdemes velük foglalkozni, mert lehet, hogy maguktól megoldódnak. Van, aki megjelöl egy E (elefánt) feladatot, amit mindenképpen el kell végezni aznap. Nem érdemes becsapni magunkat és teleírni a naptárunkat, ha az adott napon nincs realitása annak, hogy hét-nyolc feladatot is elvégezzünk.
A legnehezebb az, hogy rávegyük magunkat arra, hogy ne a kis kellemes, gyorsan elvégezhető feladatokkal kezdjünk, mert könnyen előfordulhat, hogy több idő kell rájuk, mint gondoltuk és azt vesszük észre, hogy a nap fele már elment és még sok fontos feladat hátra van. Érdemesebb azzal a munkával kezdeni, ami nyűgös, sok időt vesz igénybe, sok információ kell hozzá, mert ha azzal elkészülünk – még ha hosszabb időt is vesz igénybe, mint ahogy terveztük – megkönnyebbülhetünk, hogy ez legalább megvan, most már jöhetnek a könnyebb, gyorsabban elvégezhető feladatok.
Akinek a munkája egyrészt elmélyülést, stratégiai gondolkodást, tervezést igényel és emellett operatív, rutinszerű vagy ügyintézés jellegű feladatokat is ellát, érdemes az elmélyülést igénylő feladatokra ugyanúgy külön időt betervezni a napon belül, mintha egy olyan megbeszélésre menne, aminek a kezdési időpontja és az időtartama is fix. Ugyanis gyakran kevés idő marad a stratégiai feladatokra a napi „tűzoltások” miatt. Férfiak szokták mesélni – és ez a férfi és női gondolkodásmód különbségéről kutatásokkal alátámasztott tény – hogy ők arra a napra, amikor sok apró, intézkedős vagy adminisztratív dologgal kell foglalkozniuk, lehetőleg nem tesznek olyan feladatot, ami elmélyülést igényel, mert nehéz átkapcsolni egy napon belül a két „üzemmód” között.
Tervezzünk be fix idő(ke)t saját magunk számára, ami szent és sérthetetlen és csak akkor áldozzuk fel, ha tényleg nagyon szükséges. Legyen meg az ideje a mozgásnak, sportolásnak, a fontos családi és baráti kapcsolatoknak. Sokan keresnek fel azzal, hogy megromlott a párkapcsolatuk, mert valamelyiküknél, vagy mindkettőjüknél megbomlott a korábbi egyensúly a munka és a magánélet között.
A nap végén érdemes összeírni a másnapi teendőket és a ma elmaradt feladatokat – mert abból szinte mindig van – olyan időpontra beírni, amikor reálisan el tudjuk végezni.
Ön hogyan veszi rá magát, hogy a „nem-szeretem” faladatokhoz is időben hozzákezdjen? Ha van kedve, írja meg tippjeit.
