Ha kihűl a párkapcsolat 2.

Folytatjuk előző heti cikkünket.

Érzelmek kifejezése
Ha elmaradnak a dicséretek, a másik elismerése, az egymás iránti pozitív érzelmek kifejezése, ugyanakkor magunkba fojtjuk a negatív érzéseket, akkor már sokkal nehezebb megjavítani a kapcsolatot. Viszont ha a mindennapok része marad, hogy a negatív érzelmeinket szelíden fejezzük ki egymás iránt és azon melegében próbáljuk megérteni a másik álláspontját, akkor megállíthatjuk az elhidegülést. Az a legjobb, ha a párunk önként elmondja, hogy mi foglalkoztatja, mert nem biztos, hogy rájövünk magunktól. Az nem jó, ha a párunk elvárja, hogy érezzük meg, találjuk ki, hogy mi játszódik le a fejében, a lelkében. Ha a párunk nem hajlandó az érzéseiről beszélni, akkor úgy segíthetünk, ha megpróbáljuk észrevenni az apró rezdülésekből, hogy mire lehet szüksége.

Fenntartani az intimitást
Mindenképpen tartsuk fenn a gyengédséget, az intimitást. Ha ezek esetleg sosem voltak jelen a kapcsolatunkban, akkor pedig próbáljuk azokat a kapcsolat részévé tenni. A kapcsolat elején a nap bármely szakában sokkal gyakoribb az összebújás, akár minden különösebb ok nélkül, jól esik a kedves ölelés, a csók, a másik megszeretgetése. Aztán ez sok kapcsolatban megritkul és különösen a gyerekek születése után háttérbe is szorul, hiszen már megoszlik a figyelem a párunk és a gyerekek között „elkopik” a gyengédség. Sokan azon veszik észre magukat, hogy olyan, mintha egy lakótárssal vagy a testvérrel élnének együtt. Jobban belegondolva, nem is nagyon látszik különbség. Gyakori, hogy (többnyire) a feleség puszta házvezetőnővé alakul át, miközben még napi 8-10 órában a saját munkáját is elvégzi.

Az intimitást és az egymásra figyelést úgy is fenntarthatjuk, hogy esténként, miután hazaértünk, szánunk arra legalább 5-5 percet, hogy elmeséljük egymásnak, hogy mi történt velünk aznap. De ne csak arról beszéljünk, hogy mit csináltunk, kivel mit beszéltünk, hanem hogy hogyan éreztük magunkat, milyen örömeink, bánataink voltak a nap során. Hallgassuk meg a másikat és próbáljuk átélni az érzelmeit. Nem biztos, hogy magyarázatokra vagy megnyugtatásra lesz szüksége, különösen nem arra, hogy tárgyilagosan elmagyarázzuk, hogy a párunknak aznap bosszúságot okozott személyt miért lehet mégis megérteni, hanem érezzünk együtt a párunkkal. Legtöbbször elég, ha a párunk „ventilálhat”, kiadhatja magából, hogy mit élt át. Nem kell okoskodás, bőven elég a megértő odafigyelés, párunk érzelmeinek átélése.

A mindennapi feladatok terhe
A házimunka egyenlőtlen elosztása sok kapcsolatban vezet kimondott vagy kimondatlan feszültségekhez. Előfordul, hogy majdnem minden teher a pár egyik tagjára hárul, aki nem érzi úgy, hogy párja ezt bármivel is ellensúlyozná. Így egyre inkább rabszolgának érzi magát. De nem ritka, hogy az okoz feszültséget, hogy az egyik szeretne segíteni a párjának a házimunka, vagy más feladat elvégzésében, de a másik nem engedi, mondván, hogy a párja ahhoz nem ért és úgyis rosszul csinálná. Ez ahhoz vezethet, hogy az egyik fél leértékeltnek érzi magát, a másik pedig mártírként tekint magára, mert mindent neki kell csinálnia, hiszen csak ő ért hozzá.

Nem csak a házimunka egyenlőtlen elosztása vezethet feszültségekhez, hanem az is, ha a gyereknevelés csak az egyik félre hárul. Van, ahol ez nem jelent gondot és mindkét fél élvezi a saját szerepét, de gyakori, hogy egyikük úgy érzi, hogy ő egyedül viseli a felelősséget, újra és újra ő van a népszerűtlen szerepben. De előfordulhat az ellenkezője is, amikor (többnyire az apa) úgy érzi, hogy a párja kihagyja a gyereknevelésből, a gyerekkel kapcsolatos feladatokból, döntésekből, és ez rosszul esik neki.

Hamarosan folytatjuk…