Ha kihűl a párkapcsolat 1.

Amikor felszáll a rózsaszín köd és már nem repkednek pillangók a gyomorban a kedvesünk láttán, ha már rég összeköltöztünk és megismertük egymás nem csak a jó oldalát, akkor esélyes, hogy elkezdhet kihűlni a kapcsolat.

Összeköltözés
Sok párnál az összeköltözés után derülnek ki olyan szokások, negatív tulajdonságok, amelyek addig rejtve maradtak. Ekkor válhat kritikussá, ha a pár egyik tagja pacsirta, a másik pedig bagoly, vagyis egyikük szeret hajnalban kelni és korán lefeküdni, míg a másik reggel lustálkodna és későn akar ágyba menni. Ez megnehezíti az esti közös beszélgetéseket és ha egyszerre fekszenek le, akkor biztos, hogy az egyik kényelmetlenül érzi magát, hiszen az nem az ő megszokott lefekvési ideje. Ez a szeretkezést is megnehezíti, hiszen amikor a pár egyik tagja elemében lenne és tele van energiával, a másik még vagy már olyan álmos, hogy mindent akar, csak szexet nem.

Az újonnan előkerült problémákhoz nagy türelemmel érdemes hozzáállni és megfejteni, hogy hogyan lehet úgy alakítani az együttélést, hogy továbbra is szeretettel tudjunk ránézni a párunkra. Erőfeszítés kell ahhoz, hogy ne hűljön ki a párkapcsolat, magától nem megy. Tenni kell érte.

Bántó mondatok
Figyeljünk a kommunikációnkra: előfordul, hogy ítélkezünk a párunk felett? Az is ítélet például, ha azt mondjuk, hogy „ezt rosszul gondolod”, vagy „hülyeség, amit mondasz”. Ne minősítsük a másikat. Ha nem értünk egyet vele, vagy rosszul esik, amit a párunk mond, akkor arról beszéljünk, hogy ez milyen érzést kelt bennünk: pl. „úgy megijedek, amikor így beszélsz”, „elszomorodom, ha ezt mondod”. Ugyanis azt mi tudjuk, hogy mit érzünk, ezzel nincs mit vitatkozni. Ebbe nem lehet belekötni. Ezzel nem akarjuk megbántani a másikat, de a tudtára adjuk, hogy mi zajlik bennünk. Ellenben, ha ítéletet vagy negatív véleményt mondunk a másiknak, az már alapot ad arra, hogy ő megsértődjön, visszavágjon valami olyasmivel, ami nekünk fog rosszul esni. És ez így mehet tovább a végtelenségig.

Ha észrevesszük, hogy már megint olyan szóváltásba keveredtünk, ahol egymást minősítjük, érdemes egy előre megbeszélt bűvös szót bedobni, ami mindkét felet kizökkenti a veszekedésből. Azt szoktam javasolni, hogy ez legyen egy teljesen nem oda illő szó (pl. „hűtőszekrény” vagy „padlócsempe”), ami egy pillanatra biztos, hogy megállítja a veszekedés folyamot és talán még el is neveti magát a pár és rájönnek, hogy már megint rossz sínre kerültek: úgy kommunikálnak egymással, ami nem visz előre.
Azt se mondjuk meg, hogy mit érez, mit gondol a másik, ha ez egy negatív érzés („persze, megint azt gondolod, hogy az anyám beleszól a kapcsolatunkba”, „most persze haragszol rám”, „úgy sem fogsz megérteni”). Mert nem is biztos, hogy úgy van. De ha azt is érzi, gondolja a másik, azt csak mondja meg ő.

Elmarad a kedvesség
Eleinte többnyire könnyen megy a pozitív érzelmeinket kifejezni, a párunkat megdicsérni, a jó tulajdonságait hangsúlyozni. Aztán ahogy telnek az évek, valahogy elmaradnak ezek a mondatok. („Úgyis tudja a párom, hogy mit szeretek benne, már eleget mondtam.”) Nem lehet elégszer mondani. Ritkán fordul elő, hogy valaki megunja, hogy a párja dicséri őt, szépeket mond neki és róla. Ha a párunknak nem a dicséret az egyik szeretetnyelve, vagyis neki tényleg nem olyan fontos ez, akkor fejezzük ki a pozitív érzéseinket olyan módon, amiről tudjuk, hogy a párunk annak örül (pl. kis gesztusokkal, meglepetésekkel, ágyba hozott kávéval, stb.). Viszont ne ajándékot vagy csokit hozzunk neki, ha ő egy ölelésnek mindennél jobban örülne. Van olyan férfi kliensem, aki a telefonjába emlékeztetőt írt, hogy bizonyos időközönként simogassa meg a felesége hátát. Ez talán túlzás, de fontos, hogy tartsuk számon, hogy mit szeretne a párunk tőlünk.

Fejezzük ki a tiszteletünket és a bizalmunkat a párunk iránt és éreztessük is vele. Ennek ellenkezője, a tiszteletlenség és az állandó bizalmatlanság, féltékenykedés megmérgezi a kapcsolatot. A megsértett vagy a párkapcsolatával elégedetlen fél lehet, hogy keresni vagy találni fog valakit, akitől megkapja azt, amit a házasságában, párkapcsolatában nem kapott meg.

Kimondani azt, ami fáj
Ugyanakkor a negatív érzéseinket is muszáj kifejeznünk, de – megfelelő formában. Sok pár esetében az egyik fél sokáig magában tartja a szomorúságait és csak gyűjti magában a párkapcsolati feszültségeket. Lehet, hogy eleinte próbálkozott azzal, hogy ezeket elmondja a párjának, de nem talált meghallgatásra, sőt lehet, hogy végül „kiderült” (a párja az értésére adta), hogy ő lát mindent rosszul, mindenért ő a hibás. Ezután begubózik és magában tartja a negatív érzéseit, míg nem egyszer csak – lehet, hogy csak évek múlva – akkorát „robban”, hogy a másik nem is érti, hogy mi változott meg az ő békés párja lelkében és értetlenül áll a kirobbanás előtt. Van aki egészen a válásig tartogatja magában az elfojtott, ki nem mondott vágyait és egyszer csak – derült égből villámcsapás – bejelenti, hogy elválik.

Hamarosan folytatjuk…