Tisztelt Pszichológus!
Huszonegy éves lány vagyok. A párom (26 éves fiú) betegesen féltékeny, nem tudom, mit tegyek. Azt állítja, emléke van arról, hogy az orra előtt megcsalom – pedig ilyen természetesen nem történt. Miután az általa elmondott emlék többi résztvevője is mellém állt, és kijelentette, hogy nem történt ilyesmi, arra a meggyőződésre jutott, hogy összeesküdtem ellene a barátaival. Ők tartják a szájukat, én pedig szexszel jutalmazom őket cserébe. Ez az állapot már hónapok óta tart, sehogyan nem lehet meggyőzni az igazságról, egyre hajmeresztőbb teóriákkal áll elő, az igazat megvallva kétségbe vagyok esve. Igyekeztem utánajárni a dolognak, de az csak még jobban kétségbe ejt. Annyit találtam, hogy ez a féltékenységi téveszmés zavar tünete, és hogy erre nincs gyógymód. De hogy hozzátartozóknak, barátnőnek hogyan kellene viszonyulnia ebben szenvedő szerettéhez, arról nem találtam semmit. Szeretem, és szörnyű, hogy mind ketten szenvedünk. Hogy tudnék enyhíteni a helyzeten?
Kedves Levélíró! Fontos kérdés, hogy a barátja valóban „látta-e” a megcsalási jelenetet vagy csak ezt mondja. Ugyanis ha ő szerinte tényleg látta ezt, pedig nem volt ilyen jelenet, akkor szakemberhez, klinikai szakpszichológushoz kellene fordulnia. Ezt nehezíti az, hogy ő meg van győződve arról, hogy amit látott, az valóság. Érdemes lenne Önnek erről beszélni vele. Valamint arról is, hogy a barátjának ez volt-e az első féltékenységi tapasztalata, jelenete vagy már korábban is voltak ilyen megjegyzései, problémái. Ha voltak, akkor azt mi váltotta ki? Közösen kellene arról beszéljenek, hogy milyennek látja ő az Önök kapcsolatát. Mi az, amit megkap a kapcsolatban és mit nem? Mi az, amit ő tud nyújtani Önnek, Ön ő neki és mi az, amit nem? Mi kellene ahhoz, hogy ő elhiggye, hogy nincs oka a féltékenységre. Gyakran segít, ha elmennek egy párterapeutához, aki semleges harmadik félként mediál Önök között és elősegíti az őszinte kommunkáció kialakítását és a bizalom megerősödését.