Önök jártak már úgy, hogy utólag megbánták egy döntésüket, de nem szívesen vallották be maguknak vagy másoknak? Vagy ha nem is bánták meg, de később már nem akartak olyan információt hallani, ami utólag megingathatta volna Önöket?
Amikor például két vagy több, hasonlóan jónak tűnő lehetőség közül kell választani – pl. melyik iskolába írassuk be a gyermekünket vagy amikor társkeresésnél nehéz eldönteni, hogy több „társjelölt” közül melyikkel folytassuk a kapcsolatot – nem akarjuk tudni, hogy amelyiket, akit nem választottunk, miért lett volna mégis jobb számunkra. Vagy például lóversenyen fogadók tapasztalták, hogy azok, akik már megtették tétjeiket, sokkal biztosabbak voltak a dolgukban, mint azok, akik még sorban álltak tikettjeik megvételéért.
Szintén nem jó vagy nem akarjuk hallani az igazságot, amikor sejtjük vagy tudjuk, hogy amit teszünk, az nem helyes vagy nem egészséges. Charles Osgood, amerikai pszichológus felmérése szerint az erős dohányosoknak csupán 7%-a hisz azokban a kutatási eredményekben, amelyek összefüggést mutattak ki a dohányzás és a tüdőrák között, míg a nem dohányzók 29%-a tekintette ezt bizonyítottnak.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk meggyőzni magunkat, hogy – valamilyen oknál fogva – mégis csak jó döntést hoztunk és igyekszünk feloldani az ellentmondásokat és harmóniába kerülni saját elképzeléseinkkel.
Ezt tehetjük úgy, hogy megváltoztatjuk a véleményünket. Leon Festinger szociálpszichológus példája az a kísérlet, amelyben a kísérleti személyeket fizetség ellenében arra kérték, hogy egy kellemetlen és unalmas feladatról állítsák azt másoknak, hogy az érdekes és élvezetes volt. Akik alacsony összeget kaptak a véleményükkel ellentétes állításért cserében, utólag valóban megváltoztatták a véleményüket, így csökkentve az ellentmondást. Hasonló eredménye volt annak a kísérletnek is, amelyben a kísérleti személyeket olyan esszé megírására, vagy olyan nyilvános beszéd megtartására kérték, amelyben a saját nézetükkel ellentétes véleményt kellett kifejteniük. Ekkor az alanyok többnyire változtattak az eredeti véleményükön és közelítettek a tőlük elvárt állásponthoz. Ismerős ez a magatartás?
Máskor olyan új információkat keresünk, amelyek alátámasztják és megerősítik a döntésünket. Például, ha utólag rájövünk, hogy túl drágán vettük a lakást, akkor olyan előnyeit hangsúlyozzuk, amelyeket most már fontosabbnak tekintünk az árnál, pl. közel van a munkahelyünkhöz, vagy milyen jó a közlekedés. Vagyis meggyőzzük magunkat arról, hogy amit választottunk, az még annál is vonzóbb, mint azt eredetileg gondoltuk.
Mindez azért történik, hogy csökkentsük azt a feszültséget, amit az okozhat, ha másképpen cselekszünk, mint ahogy gondolkozunk és ezáltal jobban érezzük magunkat.
Forrás: L. Festinger, C. E. Osgood, J. Sweeney, D. Hauknecht, G. Soutar
