Picivel több, mint 1 éve járok pszichológushoz terápiára. Azonos nemű szakembert választottam, mégis úgy érzem, hogy kezdek kötődni hozzá. Olvastam pár dolgot az indulatáttételről, de nem értem pontosan hogyan is működik ez. Azt írták, hogy jó, ha ezt meg tudjuk beszélni a terapeutával, mert sok mindenre rá lehet jönni, én mégis félek neki elmondani, hogy mit is érzek, mert nem szeretném, hogyha emiatt abba kéne hagyni a terápiát.
Jól haladunk a terápiával, a pszichológus szerint is, de úgy érzem, hogy emiatt vannak még gátlások bennem, lehet, hogy hasznos lenne, ha meg tudnánk beszélni. Azt szeretném kérdezni, hogy tényleg jó, ha megbeszéljük? Merjem elmondani neki? Tényleg nem szeretnék emiatt más terapeutához járni, vagy abbahagyni a terápiát!
Köszönöm válaszát!
Kedves Levélíró! Az indulatáttétel természetes dolog, gyakran előfordul terápiában. Van, hogy ez abban nyilvánul meg, hogy a páciens vonzódik a terapeutához, van, hogy valamelyik családtagját vagy ismerősét látja benne és negatív indulatait önti a terapeutára, holott ezek az indulatok valójában nem a terapeutának szólnak. Lehetséges, hogy az Ön pszichológusa észrevette az indulatáttételt az Ön részéről, de ha ez eddig nem akadályozta a terápiát, akkor lehet, hogy ő nem akarta szóba hozni. Az hasznos, ha Ön beszél róla, mivel a terápia eredménye részben köszönhető a terapeuta és a páciens közötti kapcsolatnak. Maga a kapcsolat is gyógyító hatású. Az a lényeg, hogy Ön is és a pszichológus is felismerje, hogy a vonzalom magából a terápiás helyzetből adódik és nem mehet túl a terapeuta – páciens kapcsolaton. Ha ezt Ön meg tudja tartani, akkor nem lehet probléma abból, ha erről beszél a pszichológusával, sőt, kifejezetten hasznosnak tartom.
