7éve élünk együtt a párommal és van 2 fiúnk is, egy 5 és egy 7éves. A mostani párommal úgy jöttem össze hogy az előző barátom egyik napról a másikra szakított velem, és azóta sem tudom az okát. A mostani párom már akkor is környékezett. Direkt nem írtam udvarlást, mert nem is igazán volt. A szüleim ahogy megtudták hogy ő akar tőlem valamit, egyből kiraktak a házból,mondván kezdjem el a saját életem. Összeköltöztünk és 4hónap múlva megfogant az első fiúnk. Addig minden mese szerű volt köztünk. Ahogy megszületett jöttek a gondok. Azóta szinte minden évben vagyunk olyan mélyen hogy külön mennénk, de én azt érzem ő csak azért nem megy bele,mert fél mit szól majd az ő családja ehhez, így azt mondta én mehetek bármikor,de a fiúk akkor mehetnek csak,ha felmutatok 2 havi fizetést. Esélyem sincs dolgozni,mert ő szinte 24órában dolgozik és nincs ki vigyázzon a fiúkra,ha én elmegyek. A családommal 4éve nem beszélek,mert őt választottam. Nincs megtakarításom,mert mindig tesz róla, hogy ne legyen.
Kedves Levélíró! Érdemes lenne kideríteni, hogy vajon azért változott-e meg a kapcsolata a párjával, mert megszületett az első gyerek vagy vajon enélkül is megromlott volna. Persze erre a kérdésre utólag nehéz válaszolni, de érdemes elgondolkozni azon, hogy sok férfi a gyerekük születése után úgy érzi – gyakran joggal – hogy már nem ő a legfontosabb a párja számára. Valakivel, valakikkel osztozni kell a figyelmen, a szereteten, az időn, az energián. Sok férfi ezt elfogadja és örül annak, hogy gyermekük lett, aki a kapcsolatuk gyümölcse, de sokan nem képesek erre. Az is igaz, hogy a nők különböző mértékben fordulnak el a párjuktól, miután megszületett a gyerek. Van, aki ezután tényleg minden figyelmét a gyereknek szenteli és már nem veszi észre a férje szeretet igényét. Közösen emlékezzenek vissza arra, hogy a párja és Ön hogy látta az első gyerek megszületése után következő helyzetet. Lehet, hogy kevés volt az a 4 hónap ahhoz, hogy a párja könnyen elfogadja, hogy már hárman vannak és nem ketten. Beszéljék át őszintén az érzéseiket, ha lehet, vádaskodás, hibáztatás nélkül. Pozitív esetben előfordulhat, hogy kiderül, hogy bizonyos cselekedetek, rítusok hiányoznak a párjának és a folyamat visszafordítható. De az is lehet, hogy nem a gyerekek születésében kell keresni a probléma forrását, ezt az Ön leveléből még nem lehet kideríteni. Ha a kisebbik gyerek már óvodába jár, próbáljon meg napi 4 órás vagy heti néhány alkalmas munkát keresni. Így nem csak, hogy lesz egy kis pénze, de más környezetbe is kerül, ami lehet, hogy jót fog tenni a párkapcsolatuknak is. Ha a párja is szeretné, hogy újra jó legyen a kapcsolatuk, lehet, hogy hajlandó elmenni Önnel párterápiára, ahol a terapeuta mindkét fél érzéseit, problémáit figyelembe veszi és így próbál segíteni mindkét félnek. Ha már több módon kísérletet tettek (vagy csak Ön tett kísérletet) és nem javul a helyzet, akkor érdemes elgondolkodni, hogy érdemes-e változatlan formában folytatni a kapcsolatot, de addig még tegyen lépéseket a változás felé.
