Van kiút?

Üdvözlöm! Csodás életem volt, férj,lakás,vezető beosztás.Csak egy gyerek hiányzott az életünkből.Szülés után minden összeomlott. A szülés nehéz volt ,a gyerek sokat sírt,nagy volt rajtam a nyomás az összes rokon jött látogatni de segítség nulla, féltem hogy mindent rosszul csinálok teljesen inkompetensnek éreztem magam.Férjem megszokta hogy mindent én intézek ő “csak” dolgozik.Haragudott rám amiért ilyen szerencsétlen lettem.Addig fajult a dolog hogy agresszív lett velem és elváltunk.Egy éve pereskedünk sajnos.Közben elvesztettem a munkám,nincs hova visszamennem dolgozni. Alakul egy párkapcsolatom de én lelki roncs vagyok.Úgy érzem már vége az életemnek,csak úgy vagyok.Céljaim nincsenek már csak túlélni a napokat. Semminek nem tudok örülni.Csak a gyerekem miatt élek,különben már azt sem akarnék!Az lenne a kérdésem,van e ebből kiút,vagy nekem tényleg ennyi jutott a boldogságból és már semmi jót nem várhatok az élettöl?Ugy érzem mindent eltontottam és helyrehozhatatlan az életem.Köszönöm

Ha pár év múlva valaki majd megkéri Önt, hogy mesélje el az élete történetét, akkor lehet, hogy azt fogja mondani neki, hogy ez volt élete mélypontja, amikor a legtöbb negatív érzést élte át és úgy érezte, hogy minden összeomlott. Önnek viszont van mintája arra, hogy hogyan tudott boldog lenni. Tudott szeretni, tudott jó munkahelyet találni, jó anyagi körülményeket megteremteni. Emlékezzen vissza arra az időre, idézze fel, hogy milyen érzései voltak akkor, a boldogságot, a sikert hogyan teremtette meg. Merítsen erőt abból, hogy képes volt boldog lenni. Most ne akarjon egyszerre mindent megváltoztatni. Először engedje meg magának és az új párjának, hogy szeressék egymást. Emellett a gyermekében is szerencsére megtalálja az örömet. Utána lépésenként jöhet az életének a többi területe: a munka, a baráti kapcsolatok és az élet apróságaiban is meglátni a jót. Hiába jutott most mélypontra az élete, ha először csak apró célokat tűz ki a változtatásra, újra rendbe fogja tudni hozni az életét. Lehet, hogy érdemes lenne pszichológust felkeresni, akivel időről időre megbeszéli a lépéseket, de lehet, hogy egyedül is menni fog. Türelmet és kitartást kívánok!