Újrakezdeni 40 felett?

Mariann 46 éves, jónevű, nagy cég pénzügyi vezetője. Szereti, amit csinál, munkáját megbecsülik. Mégis azt mondja, hogy ha arra gondol, hogy még majdnem 20 évig, a nyugdíjig ezt fogja csinálni, akkor „kirázza a hideg”.

Péter 45 éves, az értékesítés területén dolgozik. Nap mint nap kamatoztatja üzleti érzékét. Jól szót ért az emberekkel, élvezi, amikor meg tud győzni valakit. Már több, mint 20 éve végzi ezt a munkát. Szívesen csinálna már valami egészen mást, de sem ötlete, sem bátorsága, hogy valami teljesen újba kezdjen bele.

Sokan 40, mások 50 éves kor felett jutnak el arra a gondolatra, hogy jó lenne valami egészen más foglalkozást találni. Van, aki szerette, szereti a munkáját, van, aki sose rajongott érte, de csinálta szorgalmasan, de egy idő után úgy érzi, hogy belefásult, a munka már nem ad annyi örömet, mint korábban. Van, aki elérte a karrierje csúcsát és azon a területen már nem tud magasabb, felelősségteljesebb pozícióba lépni. Van, aki sosem akart magasabbra jutni a ranglétrán, egyszerűen csak élvezni akarta a munkáját, de az már nem nyújt semmi újat, izgalmasat. Sokan szívesen kezdenének valami alkotó tevékenységbe, ahol a két kezük nyomán jön létre valami új.

Sok embert visszatart, hogy már érett fejjel egy teljesen új szakmát tanuljon meg vagy kezdjen magánvállalkozásba. Van, aki attól fél, hogy öreg fejjel lesz pályakezdő, kezdheti „legalul”, a pályakezdőknek járó fizetéssel és presztizzsel.

Van, akit az tart vissza, hogy egy szimpatikus, esetleg mindig is vágyott szakma megtanulásához újra egyetemre kellene járni és nem tudná elképzelni, hogy újra – ráadásul munka mellett – tanuljon.

Van, akinek nincs ötlete, hogy mi mást csinálhatna, csak azt tudja, hogy a jelenlegi munkáját kezdi unni, de hova máshova mehetne negyven, ötven éves fejjel.

Van, aki úgy gondolja, hogy nem teheti meg a családjával szemben, hogy újra tanuljon vagy újra kezdő legyen egy munkaterületen mert ezzel a hozzátartozóitól venne el figyelmet, energiát, amit jelenleg rájuk fordít.

Valóban nem könnyű egy teljesen új területbe beletanulni, ott kezdőként fellépni, majd elérni egy olyan szintet, ami anyagilag és a megbecsülés terén is kielégítő. De érdemes átgondolni, hogy milyen félelmek tartanak vissza a változtatástól és ezek a félelmek mennyire reálisak. Vajon nem csak magyarázatul szolgálnak arra, hogy ne változtassunk, hanem maradjunk a megszokott helyzetben? Mi történhet legrosszabb esetben, ha nem válik be valaki az új területen? Lehetséges-e visszaút? Lehetséges-e egy olyan fokozatos átmenet, ahol az ember a jelenlegi munkáját egy ideig megtartva építi ki az új szakmai jövőjét? Még akár 15-20 éve is lehet a nyugdíjig vagy a végleges visszavonulásig (ami nem kell feltétlenül megtörténjen 65 éves korban), hogy az új területbe kiválóan beletanuljon és élvezhesse.

Felnőtt fejjel, munka mellett egyetemre vagy bármilyen képzésre járni valóban sok energiát és szervezést igényel. Azonban amikor valami olyat tanulhat az ember, ami igazán érdekli, amit nem azért választott, mert gimnázium után valahol tovább kellett tanulni vagy a szülők nyomására kellett egy egyetemet, főiskolát elvégezni, akkor könnyebben, gyorsabban megy a tanulás. Sok embernek nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi életébe hova tudná „bepréselni” a vizsgákra való felkészülést, de meglepő módon, amire az ember igazán szeretne időt szánni, arra meg is találja. A bagoly típusúak (az éjszakázást tűrők) itt talán előnyben vannak a „pacsirtákkal” szemben, mert a napot könnyebb „meghosszabbítaniuk” az éjszaka irányába.

Aki még nem is gondolkodik változtatáson, annak is érdemes a fizetéséből havonta legalább egy kis összeget félretenni, hogy legyen egy kis tartaléka, ha új szakmába vág bele. Kényelmesebb eset, ha van a családban másik kereső is, akire részben lehet támaszkodni anyagilag. Azonban kockázatos lehet egy olyan váltás, amikor a pár egyik tagja teljesen feladja kereső tevékenységét, hogy a hobbijának vagy az új álomszakmájának élhessen. A párkapcsolat megromlása esetén a megélhetése foroghat kockán.

Ha körülnézünk, találhatunk jó példákat magunk körül arra, hogy valaki öreg(ebb) fejjel valósította meg fiatalkori álmát és szakmát váltott vagy vállalkozást indított, üzletet nyitott. Ne azt nézzük, hogy nekünk ez miért nem sikerülhet (számos választ találhatunk, ha akarunk), hanem hogy mit lehet ebből ellesni, hogyan lehet a másik sikeréből erőt, motivációt meríteni.