Tehetség és játszmák a munkahelyen 2.

Az első részben bemutattuk, hogy a tehetség és szorgalom mellett a játszmáknak mekkora szerepe lehet a munkahelyi elismerésben. Nézzünk meg most további példákat a munkahelyi játszmákra.

Van, hogy valaki olyan bizalmas információval rendelkezik a cég vezetőségéről vagy egyes belső ügyekről, amivel tulajdonképpen bebiztosítja az állását. Lehet, hogy őt – taktikából – akkor sem bocsátanák el, ha erre valójában megérett a helyzet. Ő nem mondja el, amit tud, de ügyesen érezteti a „hatalmát”. Sokszor már a bizalmas információ lehetősége is elég a látszólagos hatalom megőrzéséhez.

Van, aki olyat (is) mond, amit nem feltétlenül gondol komolyan vagy hosszú távú célja van a jól elhelyezett szavakkal. Néha beosztottak viccesen túldicsérik a főnököt, („Ó, főnök, te ebben annyira profi vagy!”). Úgy tesznek, mintha viccnek szánnák, de közben tényleg hízelegni akarnak a főnöküknek. A főnök gyakran tudja, hogy mire megy ki a játék, mégis jól esik neki a dicséret és nem tudja elengedni a füle mellett. Lehet, hogy a következő kinevezésnél nem csak az objektív szempontok fognak számítani, hanem az is, hogy ki mennyire simulékony.

Vigyázni kell azzal, hogy mibe avatjuk be a másik kollégát, miről panaszkodunk neki. Egy helyzet vagy egy kolléga közös szidása ellenére előfordulhat, hogy a másik továbbadja a bizalmasan átadott véleményt akár azért, hogy magát jobb helyzetbe hozza.

A játszmák további tere, amikor a vállalat külföldi vezetőségéből érkezik valaki és a céges vacsoránál egy kollégának sikerül vele olyan informális hangulatot kialakítani, úgy terelni a beszélgetést, hogy azáltal jobb színben tudja feltüntetni magát. Az így kialakult kapcsolatok gyakran erősebbek a szakmai érdekeknél és szerepet játszhatnak későbbi előléptetésekben is. Ehhez hasonló a főként férfiakat érintő közös kocsmázás. Az ital hatására oldódó hangulatban elhangzott történetek, egy közös berúgás össze tud kovácsolni kollégákat, vagy főnököt a beosztottal. Arra is volt már példa, hogy a főnök a beosztottaival együtt ment prostituáltakhoz, sajátos módját választva a csapatmotivációnak. Az így kialakult férfi-titok valami pluszt jelenthet a szakmai tudáson felül.

A játszmák része a testi vonzerő szándékos bevetése is. Nők és férfiak egyaránt élnek vele, mégis inkább a nőket szokták azzal vádolni, hogy csak azért lépett feljebb a ranglétrán, mert lefeküdt valakivel. Sokszor emiatt a kifejezetten csinos és szép nőknek nehezebb a dolguk, ha be akarják bizonyítani, hogy szakmai tudásuknak köszönhetik az előrejutást.

Kérdés, hogy hol a határ. Meddig szabad elmenni valaminek a ki nem mondásában, a hízelgésben, a vélemény elhallgatásában, a játszmázásban. Mikor érdemes szembeszállni egy döntéssel és mikor nem? Van, hogy egy idő után úgy érzi az ember, hogy most már mindegy. Nem érdeklik a következmények. Akkor is nyíltan kifejezi az érzelmeit, ha amiatt kirúgják. Lehet, hogy később megbánja, de lehet, hogy élete legjobb döntésének fogja tekinteni.

Van, akinek hosszú éveken át sikerül a „megmondó” embernek lenni, határozottan, mindig kiállni a maga vagy a kollégái igazáért, aztán egyszer csak mégis elküldik, mert valaki a vezetőségből megunja, hogy az illető stratégiai kérdésekben másképpen gondolkodik. Aki korábban már megtapasztalta, hogy milyen az, amikor elbocsátják, általában óvatosabb a véleményének és az érzelmeinek nyílt kifejezésében.
Érdemes megtalálni az egyensúlyt, ahol az esetleg elhallgatott véleményünk, vagy érzelmeink taktikából történő elrejtése nem megy az egészségünk rovására és nem jelenik meg testi tünetekben, ugyanakkor a kimondott szavak a magunk és mások jó közérzetét szolgálják.