Szeptembertől minden más lesz?

A szeptember kicsit olyan, mint az újév: fogadalmakat teszünk, új szokásokat veszünk fel, de legalábbis gyakran belekezdünk valami újba vagy folytatunk valamit, amitől korábban elment a kedvünk vagy amihez már nem volt türelmünk.

A nyári szabadság alatt kisimulnak az idegeink és már elképzelhetőnek tartjuk, hogy ősztől olyan tevékenységekbe kezdjünk, amelyek az eddigiekhez képest plusz erőfeszítést igényelnek. Szeptemberben megy óvodába, iskolába a gyerek, végre felszabadul egy kis idő, amikor a felnőtt magával is foglalkozhat. A felnőttnek a munka melletti továbbtanulás vagy a serdülőnek a saját iskolakezdése is jó alkalmat ad arra, hogy valamilyen új feladatot is hozzákapcsoljon.

A nyári utazások alatt sokan rájönnek, hogy jobban kellene tudni angolul vagy el kellene kezdeni tanulni egy idegen nyelvet. Sokan szeretnék megőrizni azt a nyári súlyukat, amit a fürdőruhaszezon miatt értek el és pozitív visszajelzéseket vagy pillantásokat kaptak miatta. Van, aki az egészséges étkezést szeretné megtartani, ami könnyű volt, amikor sokfajta zöldségből és gyümölcsből lehetett válogatni és kisebb volt a napi stressz, amitől a bűntudattal befalt csoki és süti is kevesebb lett. Van, aki rájön, hogy miután nyáron külföldön annyi szépet látott, most már ideje Magyarországot is felfedezni és elutazni olyan hazai tájakra, ahol eddig nem járt.

Sokan fogadkoznak, hogy a jókedvüket, derűjüket a szürke, esős őszi napokon is megőrzik; reggelente, munkába menetel előtt lesz energiájuk néhány kilómétert futni vagy elmenni a konditerembe; munka után úszással vezetik le a feszültséget.

A szabadság után aztán rázúdul az emberre a felgyülemlett munka, a kollégák „ráborítják” a feszültséget az éppen visszatérőre és már a második nap úgy érzi az ember, mintha nem is lett volna szabadságon. Legszívesebben visszamenne a nyaralóhelyre, pedig ott néha már az is megfordult a fejében, hogy nem is lesz rossz otthon, sőt már egy kicsit a munka is hiányzik.

Ekkor kell az akaraterő, hogy szilárdak maradjunk az elhatározásunk mellett és ne hagyjuk, hogy a hétköznapi stressz elsodorja a változásról szóló új ötleteinket.

Ha a hangulatunk ingadozik, borússá válik, keressünk valami olyan, egyszerű tevékenységet, ami felvidít és új energiát ad. Van, akinek ez egy kávézás egy barátnővel, sörözés barátokkal vagy egy kis szaunázás vagy elmenni egy érdekes előadásra. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi vidítana fel. Mi kell ahhoz, hogy azt csinálhassam, ami felvidít? Meg tudom szervezni? Egyedül is találok olyat, ami feldob vagy kell hozzá valaki?

Ne arról ábrándozzunk, hogy milyen jó lesz, amikor végre elkezdődik a karácsonyi szünet vagy milyen jó lesz jövő nyáron elutazni. Keressük meg, hogy a jelen pillanatban mi tud boldoggá tenni minket. Ne keressünk nagy dolgokat. Csak próbáljuk megtalálni az élvezetet akár valami apróságban, ami aztán lendületet ad, hogy kitartsunk új, hasznos szokásaink mellett.