Nem kell mindig magas IQ!

E. G. Boring amerikai pszichológus frappánsan azt állította, hogy az intelligencia az, amit az intelligencia teszt mér.

David Wechsler, az egyik legelterjedtebb intelligencia teszt, a MAWI megalkotója szerint az intelligencia a képességek sajátos mintázata és egyúttal több, mint a rész képességek összege. Az intelligencia az a mód, ahogyan gondolkodunk, ahogyan egy nehézséget megoldunk.

Az intelligencia tesztek ezt a gondolkodásmódot úgy ragadják meg, hogy ismereteket, emlékezetet, számolási képességet, megfigyelő képességet, helyzetmegértést, logikus gondolkodást mérnek.

Az intelligencia hányadost, az IQ-t úgy számítjuk ki, hogy a mentális kort osztjuk a biológiai korral és ezt szorozzuk 100-zal. Például ha egy 10 éves gyerek megoldja a 11 éveseknek szánt feladatokat, akkor az ő mentális kora 11 év. ((11 év / 10 év)x100=110 IQ). A tesztben az adott életkor szellemi teljesítményének megfelelő feladatokat kap a kitöltő személy.

Az intellektuális képesség azonban körülbelül 15 év felett már nem nagyon fejlődik, ezért ilyenkor már egy korosztály átlagos szellemi teljesítményéhez hasonlítjuk a tesztben elért eredményt. (Ennek némileg ellentmondanak azok a kutatások, amelyek azt állítják, hogy az intelligencia idős korban még némileg növekszik). Ekkor megkapjuk, hogy az illető mennyivel okosabb (vagy kevésbé okos) a korosztályához képest. 60 éves kor felett viszont például a MAWI IQ teszt már nem mér intelligenciát, ekkor más tesztre van szükség az ember szellemi teljesítményének a meghatározásához (ami persze nem azt jelenti, hogy a 60 év felettieknek nincsenek mentális képességeik, sőt!).

90 és 110 IQ között átlagos intelligenciáról beszélünk. Ebbe a sávba tartozik körülbelül az emberek fele. 70 alatti IQ értelmi fogyatékosságot mutat. 110 felett átlag feletti és 120 felett igen magas intelligenciának nevezzük az eredményt. A 140 feletti IQ extrém magasnak vagy majdnem zseniálisnak minősül. Az igen magas intelligencia a lakosság kb. 6-7%-át, míg az extrém magas 2%-át jellemzi.

Az intelligencia mérése már a kisgyerekeknél, a beiskolázásnál is megjelenhet (ha nem is IQ teszt kitöltésével), amikor nem csupán elbeszélgetés alapján vesznek fel valakit egy iskolába, hanem gondolkodtató feladatokat kell megoldjon. Ez akár egy életre befolyásolhatja a sorsát, hogy akkor és ott hogyan teljesítette a feladatokat.

Felnőtteknél, az IQ tesztben elért eredmény alapján még nem biztos, hogy a hétköznapi életben is azt állítjuk valakiről, hogy intelligens vagy hogy intelligensen viselkedik. Megítélésünket befolyásolhatja az illető szociális és érzelmi alkalmazkodása, érzelmi intelligenciája, a munkahelyi beilleszkedése. Egyetemi felvételin elért azonos pontszámok mögött is különböző teljesítmények állhatnak: gyengébb általános értelmi képességgel és nagyobb befektetett munkával el lehet érni ugyanolyan eredményt, mint nagy tehetséggel és minimális szorgalommal.

Munkahelyen sokszor nem jelent előnyt az átlag feletti (és átlag alatti) intelligencia. Meredith Belbin a munkahelyi csapatszerepeket vizsgálva kimutatta, hogy a szélsőségesen intelligens és a nem intelligens vezető a legkevésbé sikeres. Ugyanis a kevésbé intelligens vezető nem tudja követni az alternatívákat és döntésképtelenné teszi a csoportot vagy túlságosan rövidre zárja a döntési folyamatot, ezzel rossz döntést hozva.

A túlságosan intelligens vezető számára viszont a többiek eszközök és egyedül marad (és senki sem szomorú, amikor elbukik).

Belbin további megfigyelése, hogy sok, az átlagnál magasabb intelligenciájú kolléga egy csoportban nem praktikus. Kísérletében az Apollo csoport, – az űrkutatási program tiszteletére elnevezve -, kizárólag igen magas IQ-jú emberekből állt. A legintelligensebbek csoportja a legalacsonyabb eredményt érte el a többi, versengő és vegyes IQ összetételű csoporthoz képest. Ugyanis a csoporttagok egymással rivalizáló, meddő vitákat folytattak. Rengeteg javaslattétel és ellenvélemény született. A vita destruktív és koncepció nélküli volt. Az egymás intellektusát felismerő, éppen ezért túludvariaskodó tagok döntésképtelenné váltak. Belbin levonta a következtetést, hogy a különlegesen intelligens emberek irányítása egészen más típusú irányítást követel.

forrás: A. Binet, D. Wechsler, M. Belbin