Miért könnyebb a rossz dolgokra gondolni, mint a jókra? 2.

Folytatjuk 2019. augusztus 11-i cikkünket, amelyben arról volt szó, hogy agyunk és az evolúciós örökségünk „segíti” a negatív gondolkodást.

Hogyan tudnánk a pozitív érzelmeinket előtérbe helyezni?
Sok függ attól, hogy hogyan neveltek bennünket, mit tanultunk azoktól, akiknek a véleménye fontos számunkra és hogyan értelmezzük a tanításaikat.
És persze a legfontosabb az, hogy mindezek után vagy ellenére hogyan értékeljük magunkban az eseményeket, tapasztalatainkat.

Ha a mindennapjainkban sikerül tudatosan jelen lennünk és minden apró pozitív eseményt vagy észlelést tudatosítanunk magunkban, elérhetjük, hogy negatív gondolataink ne domináljanak. Történjen bármilyen sok negatív dolog az életünkben, próbáljuk meg életünk pozitív aspektusait értékelni.

Grant Brenner pszichiáter azt javasolja, hogy ismerjük fel, hogy milyen körülmények aktiválják negatív gondolatainkat. Ha felismertük a negatív mintázatot, rögtön tegyünk valamit, ami megtöri a mintát. Például, ha hajlamosak vagyunk túlelemezni a negatív kicsengésű beszélgetéseket, keressünk valamilyen szokást vagy hobbyt, amivel azonnal eltereljük a túlanalizáló gondolatainkat. Lehet ez például futás vagy takarítás, vagy más olyan tevékenység, ami gyorsan elkezdhető, vagy például olyan zene hallgatása, ami felvidít.

Vegyük észre a fejünkben futó negatív monológokat és amikor hibáztatnánk magunkat („de idióta voltál!”), inkább azt keressük meg, hogy legközelebb hogy fogjuk másképp csinálni.
Egy másik taktika, ami elsőre furcsának tűnhet, mégis segít megállítani a negatív gondolatokat a következő: beszéljünk úgy magunkhoz, mintha egy barátunkhoz beszélnénk. Amikor betörnek elménkbe a negatív képek, gondolatok, kérdezzük meg magunktól: „Jól vagy? Mi a baj? Miért lettél dühös? Meg vagy sértődve?” Ebben az a lényeg, hogy kedvesen félbeszakítjuk magunkat, amikor a gondolatok ártanának nekünk. Úgy teszünk magunkkal, ahogy egy kedves baráttal tennénk, akinek jót akarunk.

Legyünk magunkhoz kedvesek és kíváncsisággal és türelemmel szemléljük saját magunkat. Tanuljuk meg megünnepelni a kis győzelmeinket is (például a negatív gondolatok és az önvádaskodás feletti győzelmünket) és fogadjuk el azt is, ha vannak borúsabb napok. Ne feledjük, hogy rajtunk múlik, hogy mennyire engedjük meg magunknak, hogy negatív gondolataink eluralkodjanak felettünk.