Tisztelt Pszichológus Asszony! Három éve tart a kapcsolatom egy olyan férfival, aki tele van olyan tulajdonságokkal, amit nem bírtam soha elviselni: hülye vicceket mesél, saját magát dícséri folyamatosan, minden apróságon megsértődik. Ez az a típusú pasi, akit ha normális lennék, messzire elkerülnék!!! Ahogy eddig tettem. Gazdag ugyan, de smucig, párszázas ajándékokat kapok tőle, és azt is úgy, hogy ezerszer elmondta már, hogy ő mennyire szeret ajándákozni, és nekem ez milyen szerencse, hogy ennyi mindent kapok! De valami probléma van velem, mert nemhogy elkerülöm, hanem baromi szerelmes vagyok, és amikor néhányszor elhagytam, hullottak a könnyeim, annyira hiányzott, és visszamentem hozzá. Nekem valami nagy bajom van, teljesen elment az eszem? Lenne több férfi is, aki szívesen járna velem, de nekem nem kellenek, csak itt dekkolok. Mi történik? Valaki segítsen kérem, hogy engedje már el a szívemet, mert nem lenne szabad itt töltenem az időmet vele! Mi a bajom??? Köszönöm a segítséget !
Gyakran előfordul, hogy valaki önkéntelenül is olyan párt választ, akiben vannak olyan tulajdonságok, mint az édesapjában. Hiába nem jó férj az apa, a lánya mégis hasonló párt választ és ezt csak később veszi észre. Gondolja végig, hogy ez igaz-e Önre. Emellett még érdemes végiggondolnia, hogy mi lehet a forrása annak, hogy inkább a nehezebb utat választja a párkapcsolatban. Mintha bizonyítani akarná, hogy Ön meg tudja hódítani, meg tudja változtatni a nehéz fiút. Szinte szüksége van a szenvedésre és tudattalanul úgy érzi, hogy nem érdemli meg a könnyű boldogságot – például olyan férfi mellett, aki leborulna az Ön lábai előtt. Az olyan férfi nem is kell Önnek, akit túl könnyű meghódítani. Lehet, hogy a gyerekkorából jön ez a minta, vagy ilyen családi tanítások, esetleg az édesanyjától. Segíthet, ha felismeri és tudatosan figyelmezteti magát, hogy mi jó Önnek. Lehet, hogy egyedül is sikerül, de egy szakember egyéni terápiában vagy csoportos önismereti munkában segíthet ebben Önnek.