Miért van bűntudatunk, ha társaink tettek rosszat?

Éreztek már bűntudatot valami olyan dolog miatt, amit nem Önök követtek el? Vajon milyen helyzetekben érezzük magunkat is bűnösnek, annak ellenére, hogy mi semmi rosszat nem követtünk el?

Bertjan Doosje holland pszichológus egy kísérletben, véletlenszerűen két csoportra osztotta a részvevő embereket. Alakzatokat kellett kirakniuk egy kirakós játék darabjaiból, majd „leosztályozni” mind a saját, mind a másik csoport műveit. Ezt követően a csoport tagjai egyénenként visszajelzést kaptak a kísérlet vezetőjétől, amiből kiderült, hogy ők és/vagy csoporttársaik jobb értékelést adtak-e a saját csoporttársaik műveire, mint a másik csoportéra, azaz az értékelésnél a saját csoportjuk felé „hajlott-e a kezük”. A visszajelzés után felmérték a résztvevők érzéseit a feladattal és az eredményével kapcsolatban.

Amikor az derült ki, hogy a saját csoport tagjai következetesen jobb jegyet adtak a saját csoporttársaiknak, mint a többieknek, miközben a kísérleti személy igazságosan és nem részrehajlóan értékelt, akkor a személy bűntudatot érzett, annak ellenére, hogy ő korrektül értékelt.

Doosje szerint ilyenkor az ember azért él át bűntudatot, mert azonosul a csoportjával, így a csoportja viselkedése, érzelmei szinte úgy hatnak rá, mintha azok az ő saját viselkedése, érzelmei lennének. A kísérletben láthattuk, hogy ilyen azonosulás akár azonnal is létrejöhet, hiszen itt csak az kötötte össze a személyeket, hogy véletlenül azonos csoportba sorolták őket.

Minél jobban magáénak érez valaki egy csoportot (legyen az akár szimpátia, szakmai, szurkolói, politikai vagy bármilyen alapon), annál erősebb bűntudatot érez a társai által elkövetett hibák, bűnök miatt. A csoportbeli érzelmek mintegy érzelmi fertőzésként átragadnak a tagokra.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ha valaki nagyon nagymértékben isteníti saját csoportját és vakon hisz abban, hogy ők mindenkinél jobbak, akkor kevésbé jelenik meg a társak cselekedetei miatti bűntudat.

Egy csoporttal való azonosulás megtörténhet úgy is, hogy valaki egyszerűen behódol és aláveti magát a közös akaratnak, de úgy is, hogy valóban egyetért a többiekkel és ő maga hisz a közös eszmékben. A csoport értékei, tettei, eredményei hozzájárulnak az egyén önértékeléséhez és növelik azt.

 forrás: B. Doosje, S. Roccas, Y. Klar, I. Liviatan, László J.