Hogyan keressük és találjuk meg bármiben a jót a koronavírus idején? 3.

Megküzdés a negatív gondolatokkal

A cikkem előző részeiben leírt sok hasznos és kellemes tevékenység mind jó hatású, na de mit tegyünk a negatív gondolatainkkal? Ha hiába a kialakított napirend, a testedzés, a kreatív tevékenységek, mégis újra és újra azon gondolkozunk, hogy meddig fog ez tartani, milyen veszteségeink lesznek, hogy fogjuk ezt átvészelni?

Ilyenkor próbáljunk meg arra gondolni, hogy most segít-e, ha ezen szorongunk. Ha segít, mert kreatív gondolataink támadnak arról, hogy mit tudunk tenni a helyzetünk javítása érdekében, akkor engedjük meg magunknak ezt az állapotot arra az időre, amíg kigondolunk valamilyen konkrét, hasznos lépést. Racionálisan gondoljuk végig, hogy mit kell és lehet változtatni most az életünkön, a szokásainkon.

Azonban ha ezt már megtettük, akkor vegyük észre, amikor már megint a negatív gondolataink béklyójába kerültünk. Állítsuk le a szorongó gondolatainkat és akár mondjuk ki magunknak, hogy „elfogadom most ezt a helyzetet és nem kűzdök ellene”. Ez persze nem jelenti azt, hogy örülünk ennek a helyzetnek vagy ne éreznénk nehéznek, vagy ne akarnánk betartani a járvány miatti előírásokat, hanem azt, hogy nem arra fordítjuk az energiánkat, hogy ezen rágódjunk. Ne azt ismételjük magunkban, hogy mi mindentől foszt meg minket a jelenlegi helyzet, hanem azt, hogy mit élvezhetünk benne. A rágódás ugyanis további negatív energiát termel és tovább erősítjük a negatív kört. Tegyünk meg mindent, amit megtehetünk és onnantól kezdve jobbat tesz a lelkünknek, ha elfogadjuk a helyzetet és megkeressük, hogy mi ebben a pozitív.

Próbáljunk meg észrevenni és értékelni minden apróságot, azt, hogy éppen süt a nap, megjelentek a rügyek a bokrokon, elkezdtek virágozni a fák, élvezet meginni egy jó teát, egy kávét és gyűjtsünk még ehhez hasonló aprónak tűnő dolgokat, ami mellett nem megyünk el, mintha természetes lenne, hanem örülünk neki. Van, aki a lelassulásnak örül, amit az új helyzet okozott. Sokkal kevésbé kell rohanni, kevésbé vagy egyáltalán nincs tele a naptárunk teendőkkel. Próbáljuk meg minden percünket így élni, hogy ebben most mi jót találunk.

Érdemes megtanulni és elkezdeni relaxálni. Számtalan módszer létezik, a pár perces relaxációtól a hosszabbakig, érdemes rákeresni az interneten. Korábban én is posztoltam cikket a relaxáció jó hatásáról: (https://www.facebook.com/gyogyitobeszelgetesek/photos/a.1902070990010149…)

Ennek ellenére a szorongás lehet, hogy újra és újra előjön. Ki lehet próbálni azt a technikát, hogy kijelöljük a napnak azt az időszakát, amikor rágódunk. Lehet ez például délután 5-1/2 6-ig, egy félóra. Akkor „magunkra eresztjük” az összes negatív gondolatunkat. De addig képzeletben „elcsomagoljuk” egy kis dobozba és „félrerakjuk” például a könyvespolcra vagy valahol a lakásba, ahol, ha akarjuk, „szemmel tarthatjuk”, de nem nyitjuk ki. Ha a kijelölt időnél hamarabb elkezdenénk aggódni, akkor figyelmeztessük magunkat, hogy még nincs itt az ideje, várnunk kell 5 óráig. Vagy azt mondjuk magunknak napközben: „de hát erről már gondolkodtam, ezzel nincs új teendőm”.

Van, akinek az segít, ha belegondol, hogy van-e olyan rokona, ismerőse, aki ennél nehezebb helyzetet élt meg – háborút, népirtást, erőszakos cselekmény áldozata volt, egyéni tragédiát élt át, de nem is kell tovább soroljam. Valószínűleg mindannyiunk ismer olyat, aki átélt már a jelenlegi helyzetünknél nehezebb időket. Érdemes ilyenkor összehasonlítani a helyzetünket és ránézni, hogy a mostaninak mik a pozitív hozadékai.

De nem kell mindig erősnek lenni. Néha sírhatunk is és nyugodtan engedjük meg magunknak, hogy elárasszanak minket ezek az érzések, hogy nosztalgiával gondoljunk azokra a hetekre, amikor még minden normális volt és egészen más problémákkal kellett megküzdenünk, mint ma. Ezt különösen azoknak javaslom, akik hajlamosak arra, hogy mindig erősek legyenek és erősek akarjanak maradni, mert ők jelentik a támaszt a környezetük számára, az ő pozitív energiájukból töltekeznek a családtagjaik, barátaik, kollégáik.