Házasság

Tisztelt Doktornő!
A párommal kapcsolatban szeretném kérni a tanácsát. 3 éve vagyunk kapcsolatban, ebből 2 éve már együtt is élünk illetve 1 évvel ezelőtt közös lakásvétel is történt. Időnként felmerült a házasság kérdése, amire mindig igenlő választ kaptam. A rokonságban most zajlik egy esküvő leszervezése, emiatt most ismét felszínre került a téma, de mostmár azt mondja, nem akar házasságban élni, nem akar elköteleződni, nem csak velem, úgy érzi mással sem képes rá. Azt mondja szerelmes és nem akar engem elveszíteni, gyerekeket is szeretne, de nem házasságban. Illetve, hogy megijedt és felötlött benne ezzel egyidőben hogy más nővel szeretne még lenni egyszer, mivel ez az ami szerinte még inkább közelebb hozná hozzám. És fél, hogy ez a vágya később ismétlődni fog és megbánt vele. Miért akar mással lenni így hirtelen, ha eddig erre nem volt gondolat sem ill. azt mondja mindent megtudok neki adni, amire szüksége van. Mit takarhat ez a gondolatmenet? Köszönöm a válaszát.

A leveléből nem derült ki, hogy a párjának mennyi és milyen tapasztalata volt kapcsolatok terén, vagyis Ön hányadik volt az életében. Gyakran előfordul, hogy akinek kevés tapasztalata volt, hiába szereti nagyon a párját, mégis úgy érzi, hogy nem tudhatja, hogy kihagy-e valamit és ezt vajon később megbánja-e. Mint ahogy ezt a párja is őszintén elmondta. Lehet, hogy korábban is voltak már ilyen gondolatai, csak nem beszélt róla Önnek. Van, aki valamilyen elvből nem akar házasságot kötni, de attól még leglább annyira szereti a párját és hűséges lesz hozzá, mint az, akinek van papírja róla. És van olyan partner, aki ezt nem tudja elfogadni és csakis házasságban lesz hajlandó élni. Ezt Ön mérlegelheti, hogy maga a házasság intézménye mennyire fontos Önnek. Sok olyan pár is van, ahol a férfi csak sok évvel később – akár már több gyerekük megszületése után – veszi el a nőt, tulajdonképpen azért, hogy a nő felé ezzel egy gesztust fejezzen ki, de neki továbbra sem túl fontos. Amit a párja mond, hogy szeretne még egyszer más nővel is lenni, abban van kockázat mindkettőjük számára. Ha Ön magához “kényszeríti” a férfit és nem szerezhet több tapasztalatot (különösen, ha eddig kevés tapasztalata volt Önön kívül), akor ez a gondolat lehet, hogy mindig ott fog motoszkálni a fejében. Ha pedig Ön enged, átmenetileg esetleg szakítanak, az Önnek lesz nagyon fájdalmas, hogy tudja, hogy a párja éppen tapasztalatot gyűjt és ki tudja, hogy ez hova vezet. A párja utána vagy visszatér Önhöz, vagy nem és Ön nem biztos, hogy vissza akarja fogadni. De az is lehet – ez gyakran előfordul – hogy ha ilyenkor az egyik fél (ez esetben most Ön) nem ellenkezik, viszont azt mondja a párjának, hogy rendben, menj, de ki tudja, hogy Ön majd ezek után vissza akarja-e fogadni őt, de mégis megadja neki a szabadságot, akkor lehet, hogy a párja majd nem fog, nem mer élni a szabadsággal.